Népi növényismeret



A népi növényismeret vagy etnobotanika az „etnotudományok” között kiemelkedő jelentőségű és több országban az intenzíven kutatott és oktatott tantárgyak közé tartozik.

Az alapvetően az emberrel és az őt körülvevő természetes környezettel, ezen belül is az ember és a növényvilág között kialakult sokrétű kapcsolattal foglalkozó tudományt az idők során különféle ismeretekkel rendelkező szakemberek (botanikusok, orvosok, néprajzkutatók, antropológusok stb.) művelték. A téma iránti érdeklődésükkel más és más kérdésekre kerestek választ, ennek megfelelően e diszciplina feladatát is eltérően határozták meg.

Péntek János és Szabó T. Attila (1985) véleménye szerint a tudományterület kutatásának megélénkülése „annak a történelmi korszakváltásnak a szükségszerű következménye, amely a hagyományos népi kultúrák felbomlását eredményezi." Ez az oka annak, hogy a szervezett etnobotanikai kutatások is az ősi kultúrák (például India, Kína, Peru) területén alakultak ki.

A rohamos életmódváltás miatt ma már világszerte sürgető feladattá vált a hagyományos népi, törzsi kultúrákban felhalmozott természetismeret számbavétele. E népek kipusztulásával ugyanis olyan tudásanyag veszhet sírba, amely részben az ökológiai egyensúly fenntartására, részben pedig a különféle növények (gyógyító, táplálék stb.) hasznosíthatóságára vonatkozik. Ezen ismeretek elvesztése már önmagában is pótolhatatlan és mindehhez még felbecsülhetetlen értékű kulturális veszteség (pl. nyelvészeti szempontból érdekes ismeretanyag elvesztése) is társulhat.

Az etnobotanika fogalmát és feladatát az utóbbi évszázadban többen próbáltak meghatározni és a különböző időszakokban, különböző szakemberek tollából íródott gondolatok, definíciók is jól mutatják a tudományterület fejlődését, változását és sokszínűségét.

A tudományterület feladatának egyik legkorábbi megközelítése Stephen Powers (1874) nevéhez fűződik, aki szerint az aboriginal botany „azokat a növényeket tanulmányozza, amelyeket az őslakosok gyógyítás, táplálkozás, ruházkodás, építészet, díszítés stb. céljaira használtak”.

Az etnobotanika (ethnobotany) terminus technicus-t John W. Harsberger (1896) használta elöször, aki a tudományterület feladatát a kezdetleges kultúrájú (primitív) emberek és őslakosok növényhasználatának tanulmányozásában határozta meg. Mások (például W.W. Robbins, J.P. Harrington., B. F. Marrico -1916, J.H. Volnet 1941) Harsberger gondolatait kibővítve úgy vélték, hogy e tudomány a kezdetleges kultúrával bíró társadalmakban élő embereknek a növényi környezetükkel kialakult bonyolult - szokásaikat, hiedelmeiket és történelmüket is magába foglaló - kapcsolatát, illetve kölcsönös egymásra hatását tanulmányozza és értékeli.

Korunk egyik legnevesebb, nemrégiben elhunyt etnobotanikusa, Richard Evans Schultes (1939) az etnobotanikát a gazdasági botanika (economic botany) részeként tekintette.

Schultes nem korlátozza az előbbi definíciót a kezdetleges kultúrával rendelkező társadalmak emberének és a növényvilágnak a kapcsolatára, szerinte az etnobotanika „az ember és az őt körülvevő vegetáció közötti kapcsolatot kutatja”.

Earle Smith Jr. (1978) álláspontja az, hogy „az etnobotanika nem önálló tudomány, hanem az antropológiának az egyik ága, amely a történelemben mélyen gyökerezik.”

Szabó T. Attila (1976) az etnobotanikát a növény és az ember között kialakult szoros kapcsolatot elemző tudományként mutatja be. Véleménye az, hogy az „a néprajz és a természettudományok egyik jelentős határterülete”. Egy későbbi munkájukban Péntek Jánossal együtt (1985) utalnak e tudomány interdiszciplináris jellegére és annak környezettani, ökológiai vonatkozásaira is: „Az ember és a növényvilág közötti ősi, hagyományos kapcsolatok a természet háztartásához tartoznak. Nemcsak biológiai, nyelvi vagy társadalmi jelenségek, ezért értelmezésükhöz több oldalú megközelítésre van szükség. Az etnobotanikában, amely végső soron környezettani, ökológiai segédtudomány is, ez a sokszínűség tükröződik."

Michal MARKUS (1979) a néprajztudomány és a botanika közös kutatási területének tartja azetnobotanikát és kiemeli, hogy az a növényeknek az emberiség kultúrájához kötött szerepével, felhasználásának sokféle módjával - a növényekhez füződő ismeretekkel, hiedelmekkel és szokásokkal foglalkozik.

Az Angol Királyi Botanikuskert (Kew Garden) igazgatója, Ghillean T. Prance úgy vélekedett (1991), hogy a jövőbeni etnobotanikai kutatásokat az ökológiai gondolkodásmód fogja jellemezni és egy-egy kérdés megismerése, probléma megoldása illetve eredményes kutatása csak széles körű ismeretekkel felvértezett, több tudományterületet képviselő szakemberek összefogásával valósítható meg.

Az etnobotanikai kutatások eddigi eredményei azt jelzik, hogy e kutatások egyaránt nélkülözhetetlenek például az új, természetes alapú gyógyszerek és kozmetikai készítmények kifejlesztésében, a korszerű táplálkozástudományban (például a természetes izesítőszerek feltárásában), vagy az új gazdasági növények (takarmánynövények,festőnövények, az építészetben és az eszközök készítésében használatos növények) felkutatásában stb.

Az utóbbi néhány évben az etnobotanikai kutatásokban felvetődőtt etikai kérdések nyomán egyre több helyen és kutatási programban törekednek arra, hogy mindazon országok, akiknek lakói - hagyományos ismereteik átadásával - hozzájárulnak egy-egy új gyógyszer kifejlesztéséhez, részesüljenek az annak értékesítéséből származó haszonból. Az íly módon megszerzett pénzt kultúrájuk fenntartására és az őket körülvevő növény és állatvilág biodiverzitásának megőrzésére fordíthatják.

Az etnobotanikához kapcsolódó egyéb tudományok: etnogeobotanika - e tudomány tárgykörébe tartozik minden történeti és jelenkori népi megfigyelés, adat vagy ismeret, amely egy vizsgált terület növénytakarójára (összetételére, szerkezetére, állapotára, élő és élettelen tényezőinek kölcsönhatásaira) vonatkozik.

etnofarmakobotanika - az ember gyógynövényekkel és azok használatával kapcsolatos ismereteinek összegzésével, rendszerezésével foglalkozó - önállóan nem művelt - tudomány.

etnofarmakognózia - egy adott kultúrában vagy etnikai csoport által használt különböző növényi, állati, ásványi eredetű anyagok összegzésével foglalkozó - önállóan nem művelt - tudomány.

gazdasági botanika - elsősorban a növények termesztésének és feldolgozásának, valamint a belőlük előállított termékek táplálkozási, gazdasági és egyéb értékeinek vizsgálatával foglalkozik.

Néhány jelentősebb, a kárpát-medencei etnobotanikai kutatásokat érintő kötet, értekezés Szabó Attila, Péntek János (1976): Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. Péntek János, Szabó Attila (1985): Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. Kóczián Géza. (1985): A hagyományos parasztgazdálkodás termesztett, a gyüjtőgető gazdálkodás vad növényfajainak etnobotanikai értékelése. Doktori disszertáció. Mosonmagyaróvár: ATE Mezőgazdasági Kar. Oláh Andor (1987): Zöld varázslók, virág-orvosok. Népi gyógynövényismeret Békés-megyében., Békéscsaba: A Békés Megyei Tanács V.B. Tudományos Koordinációs Szakbizottsága.

Ethnobotanikai témájú cikkeket (is) érintő magyar és idegennyelvű folyóiratok: Biodiversity and Conservation
Collecta Clusina
Curare
Ecology of Food and Nutrition
Economic Botany
Environmental Conservation
Etnoecológica
Etnofarmacologica
Ethnomedizin (1971-1984)
Ethnographia
Fitoterapia (Italy)
Gyógyszerészet
Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine
Journal of Ethnopharmacology
Journal of Society, Culture and Environment
The Naturalist
Orvostörténeti Közlemények
People and Plants Working Paper
Phytothérapie de la Recherce à la Pratique
Viennese Ethnomedicine Newsletter

Etnobotanikai kérdéseket, kutatásokat és programokat is érintő honlapok
Botanical Medicine Information Resources
Botany Links
Ethnobotany Links
Internet Directory for Botany
Medical Herbalism Ethnobotany Links
Medicinal Plants Resources and Links
Missouri Botanical Garden : Other Sites of Interest
People and Plants Online
Plants for a Future
School of Environmental Studies