| Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre http://www.sznm.hu |
dr. Babulka Péter (rendezte) |
A kiállítás első egységében - Betegségek és gyógyításuk, növényismeret (9-16. század) - a honfoglaló-, és Árpád-kori magyarság betegségeiről, a betegségek megelőzéséről és gyógyításáról kaphat érdekes információkat a látogató. Megtudható például az, hogy milyen módon próbáltak meg védekezni az e korban oly gyakori csecsemő- és kisgyermekkori betegségek, a szüléskor fellépő rendellenességek, ill. a gyermekágy ideje alatt jelentkező betegségek ellen; hogyan és milyen eredménnyel gyógyították a háborúban szerzett sebeket és a békeidőkben munka közben bekövetkezett csontsérüléseket. Megismerkedhetünk a korszak legkomolyabb ,,sebészi" beavatkozását jelentő koponyalékelések vagy trepanációk idő- és térbeli elterjedésével, különféle formáival ( jelképes és valódi trepanációk), technikáival és végzésük lehetséges okaival. A korai finnugor és török eredetű növénynevekből, az egyes növények tudatos fölhasználásából (pl. íj-, nyílvessző- és koporsó készítésre); a festő- és mérgező növények, illetve a növényi ínségeledelek ismeretére utaló adatokból, valamint a korai emlékeinkben szereplő sok száz magyar növénynévből pedig arról győződhetünk meg, hogy a füveskönyvek megjelenését megelőzően is igen gazdag (gyógy)növényismerettel rendelkeztünk. A Füveskönyvek
(16-19. század) címet viselő kiállítási részben
teszünk arról említést, hogy Európában a könyvnyomtatás
feltalálásának és terjedésének köszönhetően a 15.
században jelentek meg az első füveskönyvek,
melyeknek szerzői részletes leírást adtak a gyógynövények
természetéről, külső és belső hasznairól.
Megtudhatjuk azt, hogy a magyar nyelvű füveskönyvek
megszületésére nem csak az európai munkák voltak
nagy hatással, henem az is, hogy haladó gondolkodású,
európai műveltségű főurak (Nádasdy Tamás, Battyhány
Boldizsár és mások) nemes támogatásának köszönhetően
az ország több pontján (például Sárváron, Németújváron,
Kolozsváron) folyhatott pezsgő tudományos élet a 16.
században, mégpedig itáliai és német egyetemeken végzett
orvosdoktorok, orvosbotanikusok, illetve tudós gyógyszerészek
közreműködésével. De a herbáriumok megszületését
segíthette az is, hogy a tudományos munkában olyan Európa
szerte ismert (orvos)botanikus is részt vett, mint
amilyen a belga Carolus Clusius volt. A Batthány Boldizsárnál
vendégeskedő Clusius 1583-ban Németújváron adta ki
az egyetemes botanika első, Beythe Istvánnal együtt
elkészített önálló etnobotanikai munkáját, a
Stirpium Nomenclator Pannonicust, azaz a magyar nép növényismereti
jegyzékét. A Nomenclator magyar növénynevei bekerültek
az európai Herbárium-irodalomba és e nevek jelentős részét
Clusius a 17. századi ,,világflórába" (Rariorum
plantarum historia) is bedolgozta. Mindezek mellett a főúri,
polgári botanikuskertek létesülése és a magas fokon
állott kertészkedés is segítette a Herbárium-irodalom
megerősödését. A kiállítás legnagyobb egységét a Népi orvoslás és népi növényismeret (19-20. század) című rész adja, ahol a népi ember- és állatorvoslás főbb jellemvonásaival, a racionális- és mágikus (hiedelmeken alapuló) gyógymódok ( gyógyfüves orvoslás, masszírozásterápia, fürdőterápia, nadályozás stb.) sokszínűségével, a gyógyító emberek (füvesek, javasok, csontrakók, nadályosok, öntőasszonyok, ráolvasók stb.) tevékenységével, valamint a gyógynövények alkalmazásának különféle formáival ismerkedhet a látogató. Ebben a részben kiállítási enteriőrök ill. szituáció bemutatások segítségével próbáltuk meg rekonstruálni azt, hogyan történhettek a szülések a 19. század második felében, melyek voltak a reuma kezelésének leggyakoribb módjai és miként készíthették el a fájdalmat enyhítő gyógynövényfürdőket; valamint azt, hogyan nézhettek ki néhány évtizeddel ezelőtt a gyógynövénypiacok és melyek voltak az akkortájt leginkább keresett, illetve használt gyógynövények. A kiállítás olyan neves népi orvoslás kutatók (Dr.
Oláh Andor, Dr. Vajkai Aurél, Dr. Kóczián Géza és
Dr. Gunda Béla) életrajzának és munkásságának
bemutatásával zárul, akik gyűjtéseikkel, közleményeikkel,
egyetemi oktatói, illetve ismeretterjesztői tevékenységükkel
sokat tettek azért, hogy a népi orvoslás és népi növényismeret
a köztudatba kerülhessen, és a kutatásban lelkes követőkre
találhasson. |
|
A kiállítás látogatható volt: 2000. október 8 - 2000. október 31.-ig
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre A kiállítást támogatták: |
|